1982 novemberében születtem egy tősgyökeres veszprémi családba. Édesanyám és a dédmamám is veszprémi volt. A szülői házban már a negyedik generáció él.

Balatonfűzfőn kezdtem vitorlázni, a Nitrokémiánál húztam le tizenöt gyönyörű évet. OP-vel kezdtem, mint mindenki más. Egy nagyon jó generációba csöppentem. Fi János volt az első edzőm, rengeteget tanultunk tőle. 15 évesen többen átültünk 420-asba, majd mikor kiöregedtünk a 470-es következett. Ez volt akkoriban a király kategória. 470-esben először Perényi Mikivel vitorláztam, majd amikor őt behívták katonának, a BKV-s, Lovas Bencével versenyeztünk négy évet. Jöttek az igazi eredmények, amelyekre a mai napig nagyon büszke vagyok.

A Veszprémi (később Pannon) Egyetemen műszaki informatikusnak készültem, de végül programozó matematikus szakon szereztem diplomát.

2006-tól három évig nem ültem hajóba, ekkor kezdtem vendéglátással foglalkozni.

2009–2010 környékén, amikor a Tramontanát felújították, barátaim hívtak a Tramira. Az nagyon-nagyon tetszett, a mai napig a Tramontana csapat tagja vagyok, és vitorlázhatok azon a gyönyörű, szép hajón. Ezt követően Sipos Máténak köszönhetően, aki versenyrendezőnek hívott, visszacsöppentem a vitorlástársadalomba. Talán 2011-ben raktam először vele pályát, később pedig rendezhettem is. Majd elindultam egy elég rögös és nagyon hosszú úton, és 2019-ben nemzetközi versenyrendező minősítést szereztem, így Fluck Bencével ketten vagyunk az országban, akik ilyen minősítéssel rendelkeznek. Reményeim szerint talán egyszer én is mehetek az olimpiára, és a rendező csapat tagja lehetek. Ez nagyon fontos számomra. Folyamatosan képzem magam, külföldi továbbképzésekre és versenyre járok. Idén hat külföldi versenyre volt meghívásom, ami sajnos nem jön össze. Úgy néz ki, hogy az összes külföldi versenyt lemondták, ezért itthon fogok többet rendezni. Most úgy néz ki, hogy idén még vitorlázni is tudok, ami tök jó lenne.

Ugron Gáspár, a Balatoni Yacht Club elnöke tavaly megkeresett és felkért, hogy vezessem a patinás klubot. Tavasszal volt az első megbeszélésünk, akkor még a Magyar Vitorlás Szövetségnél dolgoztam, ahol a GINOP-pályázattal foglalkoztam, és a nyugdíjba vonult Kővári István elképzelései szerint el kellett készíteni egy olyan rendszert, ami kicsit a jövőbe mutat a  GINOP-os eszközök további használatát biztosítja. Ez szeptember-október környékén egy ellenőrzéssel  lezárult. Ugron Gáspár ekkor ismét fölhívott, hogy komolyan gondolta, és szeretné, ha elvállalnám a vezetői pozíciót. Mérlegeltem, magyarul megkérdeztem a kedvesemet, hogy mi a véleménye. És elvállaltam. Azért, mert olyan feladat elé állít, ami kihívást jelent. A szövetségi munkát nagyon élveztem, sokat tanultam, de úgy éreztem, hogy ez lehet a következő terület, ahol fejlődhetek. Nem beszélve arról, hogy az alapgárda – edzők és a klubvezetés – nagyon jó irányt adott a Balatoni Yacht Clubnak. A feladat az, hogy az alapítók eszméit követve, a klub hagyományait megtartva, az utánpótlás-nevelést stabil alapokon folytassuk. Nekem az a dolgom, hogy összefogva az edzőket, a versenyzőket és a dolgozókat, szervezzem a programot és a rendezvényeket. Jó fél éve már ezzel foglalkozom.

Nagyon furcsa volt a szövetségi rendszerből átkerülni egy olyan klubhoz, ahol egy szűk elnökség dönt. Itt könnyebben, gyorsabban születnek a döntések. A világjárvány miatt azonban nehezebb helyzetben kellett folytatnunk a munkát. Mivel nagyon jó emberekkel dolgozom, a nehéz időszakot hála Istennek túléltünk, rendben vagyunk és megyünk szépen tovább. A klub szerencsére stabil alapokon áll, Ugron Gáspár az anyagiakon túl is megteremtette azt a hátteret, amire egy klubnak szüksége van a sikeres működéséhez. A kollégákra, emberekre gondolok. Amikor jött a krach, jöttek korlátozások, a működésünk gyakorlatilag ellehetetlenült, de a srácokkal akkor is előrefele mentünk, elővettük a laptopunkat, online edzéseket, oktatásokat tartottunk. Szerveztük a folytatást, bíztunk abban, hogy minél előbb tudunk vitorlázni. Mivel nem álltunk le, így amikor május 4-én kijött a kormányrendelet, mely szerint edzéseket lehet tartani, akkor igazolódott az a pozitív hozzáállás, hogy a járvány idején – februártól egészen április végéig, május elejéig – is dolgoztunk. Előkészítettük a telepet, a klubházat, a motorosokat a szezonkezdésre, az edzők foglalkoztak a fiatalokkal. Ez kifizetődött, mert úgy  várhattuk a versenyzőinket, hogy nem kellett kapkodni, minden feltétel adott volt az újrakezdéshez.

Már évekkel ezelőtt is az öt legeredményesebb klub között jegyezték, és szeretnénk előbbre lépni. A Balatoni Yacht Club a világjárvány ellenére is fejlődik, az ifjúsági létszámunkat növeltük, legutóbbi hétvégén 35 versenyzőnk edzett. Újraindítottuk a két évig átmenetileg szünetelt lézerprogramot, idén hét lézeressel dolgozunk. Korábban sosem volt kétszemélyes program itt Alsóörsön, azonban idén öt 420-as egységgel ebbe is belevágtunk. Szerintem ez fantasztikus eredmény. Jelenlegi felállás szerint Optimist osztályban a verseny-előkészítő csapatunk kilenc, versenycsapatunk tizennégy, 420-as osztályban öt, Laser 4.7 osztályban pedig hét egységgel működik a klub. Fontos, hogy a klubvezetés megteremtette a lehetőséget, hogy ezek a programok elindulhassanak. Elértük, hogy sokan és sokat legyenek egy-egy edzésen vízen és vitorlázhassanak. A jókedv, a Balaton szeretete és a vitorlázás öröme mellett egy idő után a versenyeredményeken is látható lesz a fejlődés. Nem ez a legfontosabb, de a srácoknak bizonyára örömet jelent, ha jól szerepelnek. Ennek megfelelően a jövőkép nagyon-nagyon pozitív. Szerintem 2021-re jelentős utánpótlás-nevelő klubbá válunk. Az Optimist versenycsapat már most is a legjobbak között szerepel, a 420-as és Laser versenyzők a tervezett munkával 2021-ben már nemcsak a térképen lesznek, hanem a mezőny első egyharmadában szerepelhetnek.