A szerző: Szénásy József dr. †
(1919. augusztus 5. Budapest – 2007. április 10. Budapest)
1943-ban orvosdoktorrá avatták, 1948 őszén szakvizsgázott gyermekgyógyászatból. Korát megelőzve, gyermek-neurológiával kezd foglalkozni. 1954-től Az Amerikai úti idegsebészeten dolgozott, mint neurológiában jártas gyerekgyógyászt. 1976-ban kezdeményezte, hogy gyermek-ideggyógyászatból is engedélyezzék szakvizsga letételét. Fáradozása 1984-re járt sikerrel. Szakemberek tucatjait nevelte. Kiemelkedő szakmai és emberi személyisége előtt tisztelegve, a Magyar Gyermek-neurológiai Társaság a róla elnevezett kitüntetést, a Szénásy József emlékérmet ítéli oda minden évben a gyermekneurológiában vagy annak szervezésében kiemelkedő eredményeket elérő neurológus, idegsebészt és pszichiáter munkatársaknak.
Izsák és Pongó Kiss gyerekekkel Balatonlellén kezdett vitorlázni. 1936 nyarán dingivel versenyez. 1937-ben megszületett első győzelme a Kolossváry-vándordíj megnyerésével.
A velencei-tavi vitorlásélet létrejöttében is tevékeny szerepe volt. 1946-ban úttörő munkába fog. A vitorlázás újrateremtéséért hónapokra félreteszi jól induló klinikai orvosi karrierjét, és Lellén vitorlás edzőtelepet szervez, mint a Balatoni Yacht Club kapitánya. Az 1948-as olimpiai részvétel lehetősége foglalkoztatja. Részletes munkatervvel olimpiai keretet állítanak fel, válogatóversenyekkel. Megjelent BYC-híradó, a klub háziújsága. 1950-ben O jolle magyar bajnok. 1952 telén elméleti tanfolyamot rendez a gyermekklinikán. Dömök Istvánnal és Hamvas Imrével megjelentetik a Gyakorlati vitorlázás című könyvet. 1954 telén gyermektanfolyamot indít. A bajnokságon harmadik. Nyáron indul az első gyermektúra 13 gyermekkel, 4 nagyhajóval. A gyerekek átlagéletkora 9,9 év. 1957-ben új finn jollét vásárol. A bajnokságon úgy indul, hogy finnel még nem vitorlázott erős szélben. Ennek ellenére az ötödik helyen végez. A Vitorla című szövetségi lap szerkesztője. Az MVSz versenybírói testület vezetője. 1959-től éveken át az ifjúsági bajnokság főrendezője és a versenybíróság elnöke.
Ő az egyik utolsó igazán nagy öregje ennek a csodás Balatonnak és a magyar vitorlázásnak.
Egész pályafutása alatt csak a BYC színeiben, jollékkal versenyzett. 1945–1948 között a BYC, illetve 1946-tól a szövetségi kapitányi tisztséget is ellátta. Ebben a tisztségében az ő vezetésével készültek fel a londoni olimpiára a magyar versenyzők (politikai okok miatt végül nem indulhattak). A háború után feloszlatott Balatoni Yacht Club utolsó kapitánya volt. Nagy gondot fordított az ifjúság nevelésére. Több éven keresztül a téli elméleti tanfolyamok előadója, vitorlástúrák szervezője. Sok-sok vitorlástörténeti írása jelent meg, főleg a Hajó Magazin hasábjain.
I. fejezet: A Balatoni Yacht Club alapításától az első világháború kezdetéig (1912–1914)
A Balatoni Yacht Club alapításának gondolata az 1912. év nyarán Balatonvilágoson született. Néhány lelkes vitorlázó látta a yachtsport iránt megnyilvánuló széleskörű érdeklődést, és felismerte ennek a sportnak a Balatonkultusz fejlesztésére kiható fontosságát, és elhatározta, hogy a yachtsport tervszerű népszerűsítése céljából olyan szervezetet létesít, amely alkalmas annak demokratikus irányban való terjesztésére.
A Balaton mentén a 19. század végén kezdődött és a 20. század első évtizedében egyre nagyobb lendülettel folytatódott nyaralóépítkezések évről évre sokakat – köztük vitorlázni vágyó fiatalokat is – vonzottak a Balaton mellé. Közöttük többen kisebb hajókkal vitorláztak is. Akkortájt nyilvánvaló volt, hogy a Királyi Magyar Yacht Club az újjak szervezett vitorlázását megoldani nem képes.
Főként a lelkes balatonvilágosi és aligai nyaralók kezdeményezésére 1912. december 17-én, Budapesten, a Grasham-palota Venezia kávéházban megalakult a Balatoni Yacht Club, valamint a klub Aligai Osztálya. Ekkor az elnöki tiszt betöltetlen maradt.
A Balatoni Yacht Clubnak az alapításkor kitűzött célja a vitorlás yachtsportnak a magyar belvizeken – elsősorban a Balatonon – történő terjesztése oly módon, hogy budapesti székhellyel, központi irányító választmánnyal, jelentős autonómiával helyi osztályokat létesít. Az osztályok közös lobogó alatt, egységes szabályok szerint dolgoznak, és a baráti összetartás erkölcsi és anyagi erejével fokról fokra valósítják meg mindazt a feladatot, melyek a vitorlássport fejlődése érdekében szükségesek.
Sorra alakultak az osztályok: a Lellén, a Szemesen, az Almádiban és a Bogláron.
A Balatoni Yacht Club első vitorlásversenyét 1913. Balatonszemesen rendezte. A 14 induló vitorlást két – kisebb és nagyobb hajók – csoportjába osztották. A versenyt követő rendkívüli közgyűlésen gróf Hunyady Józsefet választotta a Balatoni Yacht Club első elnökévé.
1914. július 26-án a Balatoni Yacht Club Almádiban rendezett vitorlásversenyt. A másnapi hadüzenetet követő négy évben, a világháború véget vetett a Balatoni Yacht Club működésének.
II. fejezet: 1920-tól az Magyar Vitorlás Yacht Szövetség megalakulásáig (1920–1929)
1920. március 19-én a Belvárosi Kávéház különtermében rendezett közgyűléssel a Balatoni Yacht Club történetének újabb időszaka kezdődött. Kleindin Hugó főtitkár kegyelettel emlékezett a Balatoni Yacht Club hősi halottairól, az eltűntekről, az elhunytakról, az ezer sebből vérző nemzet nehézségeiről.
Hőseinkhez méltóak csak úgy lehetünk – emelte ki a főtitkári jelentés –, ha az alakulásunkkor elhatározott céljainkhoz hűek maradunk!
A klub munkaprogramjában szerepelt állami kikötők szorgalmazása a Balatonon, klubház építése, a hazai kishajó-ipar fellendítése, osztályhajók bevezetése, az MVYSz létrehozása, hazai yachtújság indítása.
A közgyűlést követő választmányi ülésen megválasztották a Balatoni Yacht Club tisztikarát. Dr. Jordán Károly az ügyvezető alelnöki, Kleindin Hugó a főtitkári, Grofcsik János a kapitányi, Pejtsik Károly a pénztárosi, dr. Szeless Ödön pedig az ügyészi feladatot vállalta.
1921-ben megalakult a Balatoni Yacht Club Dunai, 22-ben az Aliga-Világosi, A Siófoki, 23-ban a Csopaki, 24-ben az Almádi, 25-ben a Balatonfüredi, a Siófoki Tiszti Testületi, 26-ban a Balatoni Yacht Club Zamárdi Osztály.
1921-ben a Balatoni Yacht Club kiírta a Kenese–Keszthely rekordversenyt. Az első induló volt dr. Jordán Károly, aki 1921. szeptember 6-án Pelsó nevű hajójával 6 óra, 42 perc alatt tette meg a távot.
Kleindin Hugónak az érdeme, hogy 1922 januárjától megjelenhetett az első hazai vitorlásszaklap, a Magyar Yacht.
III. Fejezet: A Magyar Vitorlás Yacht Szövetség megalakulásától a második világháború végéig
Példamutató volt az egyesület klubházépítő tevékenysége. 1924-ben (négy évvel Trianon után!) került felavatásra a Balatoni Yacht Club első siófoki klubháza, amelyet további kettő követett. Almádiban 11 klubtag finanszírozta az 1925. július 26-án felavatott legnagyobb klubházunk építését. 1927-ben a Lellei Osztály klubházát is felavatták. Ehhez a telket dr. Bóczán Elemér ajándékozta az egyesületnek. Ugyanebben az évben került sor az arácsi klubház és téli hajótelelő ünnepélyes átadására is. 1943-ban vehettük birtokba a régi klubház közelében épült, emeletes, modern klubházat.
1926. augusztus 15-én Tihanyban, az ősi kolostor királyszobájában utolsó királyunk, IV. Károly emlékére emléktáblát helyeztek el. Az avatásra a két egyesület, a KMYC és a Balatoni Yacht Club hajói Tihany előtt lobogódíszben vonultak fel.
A Balatoni Yacht Club tagjainak a száma 1929-ben megközelítette az ezret!
A Balatoni Yacht Club és a Királyi Magyar Yacht Club már a húszas évek elején fontosnak tartotta a yachtszövetség megalakítását. A kérdésről majd’ tíz éven át tárgyaltak, végül 1929. december 3-án alakult meg a Magyar Vitorlás Yacht Szövetség. Első elnökének gróf Széchenyi Emilt, alelnökeinek dr. Ugron Gábort és Véghely Dezsőt, szövetségi kapitánynak Grofcsik Jánost választották.
1926-ban a Balatoni Yacht Club választmánya dr. Tuss Miklós javaslatára elhatározta, hogy a vitorlások vezetését – vizsga alapján – képesítéshez kössék. Dr. Bóczán Elemér javaslatára a téli idő beálltával – dr. Bóczán Elemér, Benacsek Jenő, Grofcsik János, dr. Pongó Kiss Kálmán – a túrázásról, a versenyzés taktikájáról, a vitorlázás egy-egy szakterületéről tartott előadásokat.
1928-ban az amszterdami olimpiai játékokon Uhl Raoul Dingi osztályban húsz versenyző között a tizenkettedik helyen végzett.
A harmincas évek közepén Balatonfüreden, a Balatoni Yacht Club Füredi Osztályában Kovács Béla osztálykapitány mintaszerű vitorláséletet teremtett. A harmincas évek második felétől Izsák Tibor clubkapitány vezetésével kezdődött az az elméleti és gyakorlati sportmunka, amely elsősorban a fiatalabb korosztály fejlődését szolgálta.
A Magyar Yachtban több klubtagunk – Izsák Tibor , Szabó József, Ruthner Gyula, Klatsmányi Árpád, Jankovich István – mellet e sorok szerzője is publikált.
1935-ben a siófoki Balatoni Dingi Európa-bajnokságon Kovács Béla második lett, 1936-ban Balatonkenesén és Siófokon rendezett Öt tó versenyen, 22-es jolléban az első helyet szerezte meg.
Az 1941-ben, 42-ben és 43-ban rendezett, 2–3 hónapon át tartó, heti egy-egy délután sorra kerülő előadásainkat klubhelyiségünkben, a Múzeum utcai Baross Szövetségben tartottuk. Az előadók többnyire a Balatoni Yacht Club ismert vitorlázói voltak: Dömők István, Benzsay Kálmán, Kovács Béla, Jankovich István, Kirchmayer Ödön, Klatsmányi Árpád, Emődy István, valamint jómagam.
1942 szeptemberében Balatonfüreden, a magyar–német versenyen a csapatunk – kormányos: Jankovich István, legénység: Pongó Kiss Csaba és Zufalvi György – az első helyet hazánknak szerezte meg 22-es versenyjolle osztályban.
1944 .évi elméleti tanfolyamunkat, amelyet a Testnevelési Főiskola egyik tantermében tartottunk, sokan látogatták. A már említett Balatoni Yacht Club előadók mellett két meghívott is tartott előadást: dr. Aujeszky László egyetemi magántanár, a Meteorológiai Intézet igazgatója és Heinrich Tibor, a kor legjobb versenyvitorlázója. Ezek a tanfolyamaink már túlnőtték a Balatoni Yacht Club kereteit. Meghívtuk és vendégül láttuk a társegyesületek tagjait is.
A Balatoni Yacht Club központ tulajdonában is voltak balatoni dingik, de Füredi, Zamárdi és Aliga-Világosi Osztályainknak is voltak sajátjaik. Ezekkel azok a fiatal és tehetséges vitorlázóink versenyezhettek, akiknek saját hajóra nem volt lehetőségük. Ugyancsak a fiatalabb versenyzőinket szolgálta a Balatoni Yacht Club központ 22-es versenyjolléja és néhány olimpia jolle is. 1938-ban a 25. éves Balatoni Yacht Club jubileumi versenyére az Aliga-Világosi Osztály elnöke, Gallart Girbal József tagtársunk a klubunk egyik ifjúsági tagja részére egy vadonatúj dingit ajánlott fel. A dingiért folyó versenyt P. Nagy Sándor nyerte, aki a hajóval éveken át eredményesen versenyzett.
A klubnak 1940-ben 78 hajója volt. 25 db Balatoni dingi, 5 db Olimpia jolle, 8 db 14-es jolle, 10 db 22-es versenyjolle, 5 db 25-ös túrajolle, 25 db osztályon kívüli.
Nemzetközi eredmények
1941-ben és 1943-ban a Balatoni Yacht Club edzőhetét Siófokon, 1942-ben pedig Bogláron tartottuk.
Edzőheteinken rajtpróbák és versenyek mellett a résztvevők jobb technikájú vitorlázásának az elsajátítását is szorgalmaztuk. Fokozottan ügyeltünk arra, hogy edzőheteinken igaz baráti, kifogástalan úri hangnemben és sportszellemben történjenek az edzések.
1928-ban az amszterdami olimpiai játékokon Uhl Raoul tengeri dingiben 20 versenyző közül a tizenkettedik lett. Tartalékként küldték ki az olimpiai játékokra Oswald Lászlót.
1935-ben Siófokon, a balatoni dingi Európa-bajnokságon Kovács Béla második lett.
1936-ban a Balatonkenesén és Siófokon rendezett „Öt tó” versenyen, 22-es jolléban Kovács Béla egyénileg az első helyet szerezte meg.
1942 szeptemberében Balatonfüreden, a magyar–német 22-es jolle versenyben csapatunk az első helyet hazánknak szerezte meg (kormányos: Jankovich István, legénység: Pongó Kiss Csaba és Zufalvi György).
1948. június 30. – július 2., Balatonkenese, Balkáni és Közép-európai Vitorlásverseny. A versenyre kalózban került sor. Győztes Magyarország, kormányosok Tolnai László és Dömők István, legénység Puskás Endre.
1948 szeptemberében Ausztriában, az Atterseen magyar–osztrák csillaghajó verseny. Első Magyarország, kormányos: Jankovich István.
Magyar bajnokságok
Balatoni dingi bajnokok: Kovács Béla (1935), Jankovich István (1938), Vajda István (1939), Szénásy József (1940 és 1941), P. Nagy Sándor (1947), Jákó Miklós (1948).
22-es versenyjolle bajnokok: Kovács Béla (1933, 1937, 1938), Jankovich István (1943), Pongó Kiss Csaba (1944).
Olimpia jolle bajnokok: Kovács Béla (1938, 1939, 1941, 1947), Izsák Olivér (1942), Szénásy József (1948), ifjúsági bajnok: Dömők István (1943).
Kalóz bajnokok: Klatsmányi Árpád (1943), Tolnai László (1944), Szemes György (1947), Tolnai László (1948).
Csillaghajó bajnok: Jankovich István (1947, 1948).
A Balatoni Yacht Club flottája 1940-ben: 25 db Balatoni dingi, 5 db Olimpia jolle, 8 db Olimpia jolle, 10 db 22-es jolle, 5 db 25-ös túrajolle, 25 db osztályon kívüli hajó (ebből tőkesúlyos: 3 db). Összesen 78 hajó.
IV.fejezet: A második világháború végétől a Balatoni Yacht Club feloszlatásáig, 1945–1949
Amikor 1945-ben sorra vettük vitorlássportunk háborús veszteségeit, szomorúan állapítottuk meg, hogy emberben, hajóban, klubházban egyaránt súlyos veszteségeket szenvedtünk. A vitorlázók közül többen a fronton vagy légitámadásban meghaltak, hadifogságban sínylődtek. Jelentős volt azok száma is, akik a szovjet megszállás elől nyugatra távoztak.
A budapesti irodánk és könyvtárunk bombatámadás következtében megsemmisült. A Magyar Vitorlás Szövetség is megkezdte működését. Az elnöki tisztet a jól ismert régi vitorlázó, Grofcsik János vállalta. Az MVSz főtitkári tisztét Jankovich István, a szövetségi kapitányságot pedig én töltöttem be.
Miután a háborút követő években sem a Magyar Yacht, sem a Vízi Sport sem jelent meg, dr. Szabó József szerkesztésében a Balatoni Yacht Club Híradó látott napvilágot. Szerepe a magyar vitorlássport talpraállása szempontjából fontos és nélkülözhetetlen volt.
Klubunk az MVSz felkérésére 1946-tól évente – korábban soha nem tapasztalt látogatottság, általában 150 vitorlázó jelenlétében – rendezett elméleti vitorlástanfolyamokat, az előadók Dömők István, Jankovich István, Klatsmányi Árpád és én voltunk. A versenyvitorlázás szinte valamennyi lényeges kérdését megtárgyaltuk.
1946 majd 1947 nyarán Balatonlellén, a háborúban épen maradt lellei Balatoni Yacht Club klubház területén edzőtelepet létesített az MVSz. Itt tartották az 1948. évi londoni olimpiára készülő kishajós válogatott keret edzéseit, majd a válogató versenyeit.
1946-ban Lellén a kalózok részére versenyt rendeztünk. A háborút követő első magyar bajnokságra, 1947-ben kalóz osztályban ugyancsak Lellén került sor.
1948 szeptemberében Ausztriában, az Atterseen magyar–osztrák csillaghajó verseny. Első Magyarország, kormányos: Jankovich István.
1948-ban már látszott, hogy a társadalmi vitorlásegyesületeknek a kommunista rezsim alatt nincs létjogosultságuk. Az MVSz főtitkári székébe olyan ember került, akinek feladata a második világháború előtti vitorlázóegyesületek felszámolása volt. Az illető a Balatoni Yacht Club részére fúziót ajánlott az egyik munkásegyesülettel. Erre hajlandók nem voltunk. Nekünk, a klub vezetőinek áldozatok árán is hűeknek kell maradnunk a Balatoni Yacht Clubot létrehozó előttünk járók szelleméhez és azokhoz az elképzelésekhez, melyek a Balatoni Yacht Club vezetésében annyi évtizeden át uralkodók voltak!
1949. május 18-án a Balatoni Yacht Club rendes évi közgyűlésén mondtam el utolsó kapitányi jelentésemet. „Amikor a mai közgyűlésen megköszönöm minden kedves klubtársam segítségét és támogatását, kérem, hogy hű ragaszkodással az ősi Balatoni Yacht Club szelleméhez, fogjuk meg egymás kezét, és haladjunk tovább azon az eddig is bevált úton, mely a Balatoni Yacht Clubnak és a magyar vitorlássportnak annyi sikert eredményezett!”
Néhány héttel utóbb a Balatoni Yacht Clubot is elérte a megsemmisítő vihar: közölték a Balatoni Yacht Club megszűntét és vagyonának elkobzását.
Balatoni Yacht Club Magyar Bajnokai 1912 és 1948 között Balatoni dingiben: Kovács Béla (1935), Jankovich István (1938), Vajda István (1939), Szénásy József (1940 és 1941), P. Nagy Sándor (1947),
Jákó Miklós (1948).
22-es versenyjolléban: Kovács Béla (1933, 1937, 1938), Jankovich István (1943), Pongó Kiss Csaba (1944).
Olimpia jolléban: Kovács Béla (1938, 1939, 1941, 1947), Izsák Olivér (1942), Szénásy József (1948), ifjúsági bajnok: Dömők István (1943).
Kalózban: Klatsmányi Árpád (1943), Tolnai László (1944), Szemes György (1947), Tolnai László (1948).
Csillaghajóban: Jankovich István (1947, 1948).
Hosszú szünet után…
A klubot a hatalom ugyan feloszlatta, de azt a klub vezetése nem fogadta el. Így történhetett, hogy Szénásy József 2006-ban, nem sokkal a halála előtt, mint a Balatoni Yacht Club utolsó elnökségének tagja, dr. Dulin Jenőre bízta a klubot. Ő Szénásy halálát követően ápolta és életben tartotta a klub értékeit, eszmeiségét.
Ismét működik a Balatoni Yach Club – 2016
Dr. Dulin Jenő 2016-ban dr. Ugron Gáspár Gáborra bízta a Balatoni Yacht Club sorsát. Az egyesület számára az elmúlt évek során a fiatalok képzése és versenyzése jelentette az elsődleges feladatot. A klub dinamikusan fejlődik, versenyzőink egyre jobb eredményeket érnek el a hazai és külföldi versenyeken.
A Balatoni Yacht Clubra mindig is jellemző volt a lelkes, önzetlen, becsületes, hazaszerető, egymást segítő szellem, amit a fiatalok az idősebbektől minduntalan láttak és a maguk számára is természetesnek tartottak.
