Farkas Péter, főrendező: – A mai napról hosszan kellene beszélni. A meteorológiai előrejelzés egy jó délnyugati szelet ígért. Ezt jól ismerjük, ez egy kifújt, legfeljebb enyhe lengéseket produkáló, 220–260 fokról fújó, 10–15 csomós gyönyörű szél. Bejött a várakozás, azt kaptuk amit vártunk: gyönyörű napsütést, ragyogó szelet és kitűnő versenyt. Az aranycsoportnak négy, az ezüstnek három ragyogó futamot sikerült rendezni, gyakorlatilag minimális, öt–tíz fokos módosítással ugyanazon a pályán. Csupán egy alkalommal volt szükség nagyobb mértékben igazítani a tengelyt, de a pálya hosszát akkor sem kellett változtatni. Az ezüst csoportba általában – így most is – a fiatalabbak kerülnek, ezért az edzőkkel előzetesen egyeztetve, közösen úgy döntöttünk, hogy számukra a mai három (összesen tíz) futamot követően befejezzük a bajnokságot. Így csak az arany csoportnak rendeztünk még egy, a korábbiakkal azonos értékű futamot. Az ilyen napok sokáig emlékezetesek maradnak, az ilyenekért érdemes ezt a munkát végezni. Mindenkinek szeretnék köszönetet mondani: a résztvevőknek a sportszerű versenyzésért, a rendezőknek, a versenybíróknak, az önkéntes segítőknek a magas színvonalú munkájukért. Gratulálok az edzőknek a fiatalok felkészítéséért, és külön köszönöm a szponzorainknak, hogy a bajnokságot támogatták.

Az ötnapos verseny utolsó napján mindenki fáradtan érkezett a partra, de ennyi mosolygós arcot ritkán láthatunk. A fiatalok örültek egymás sikerének, sokan vettek részt a díjkiosztó ünnepségen, hogy gratulálhassanak társaiknak. A díjakat Ferenczy Gábor, Alsóörs alpolgármestere és dr. Ugron Gáspár, a Balatoni Yacht Club elnöke adta át. Ferenczy Gábor beszédében elmondta, hogy öröm nem csak számára, hanem az egész község részére, hogy egy ilyen, nagyjelentőségű bajnokságra Alsóörsön került sor. Ugron Gáspár kifejtette, hogy a klub legnemesebb hagyományát folytatva, az ifjúság számára biztosíthatott kiemelten fontos versenyzési lehetőséget.

Azt az egyet sajnálhattuk, hogy véget ért a bajnokság. Felhívnám a figyelmet az eredménylistára, érdemes tanulmányozni, mert látható, hogy a fiatalabbak helyet követelnek maguknak a legjobbak között is, és az itt szereplőkkel minden bizonnyal találkozunk még a jövőben is.

Eredmények: https://balatoniyachtclub.hu/wp-content/uploads/2020/08/OP-OB-2020-eredm%C3%A9ny-10-11-futam.pdf

Sok mindent vállaltam és vállalnék életem során, de a versenyvezetői szerepet biztosan nem…

Nem is irigyeltem ma sem Farkas Pétert, az Optimist bajnokság rendezőjét, aki nagyon nehéz helyzetben volt ma is. Ugyanis szeretett volna a lehető legtöbb jó futamot rendezni. Nem sikerült, pedig a korábbiakhoz képes még szél is fújt, a reggeli órákban jellemzően 6–12 csomó, a maximum 15 csomó volt, csak nem elég kitartóan. (Augusztusban mi egyebet várhat az ember?)

Két korrekt futam lement, amikor a szél gyengült. A pályát keletebbre áthelyezve a harmadik is befejeződött, de a tervezett negyediket egy jelentős szélforduló miatt nem lehetett befuttatni.

A fiataloknak kora reggel kezdődött a nap, többségük fél nyolckor vagy nem sokkal előtte vízen volt. Akik messzebbről érkeztek azok még majdnem egy órával korábban motorosban ültek, és hazafelé még ugyanannyit. És délután négy óra elmúlt, mikor elpakolhatták a hajójukat. Ez pedig a szerencsésebbeknek is nyolc órát jelentett, felnőtteknek is egy teljes munkanap. Sok. Egy nyolc–tíz éves gyereknek rengeteg. Nem a rendező tehet erről, ilyen a jelenlegi versenyrendszer.

Hét futam után változott az érmesek sorrendje, Borda Levente egyetlen ponttal vezet a korábban magabiztosan versenyző Héder Barna előtt, Siklósi Mór négy pont hátrányban a harmadik. Közöttük semmi sem dőlt el.

A serdülők mezőnyében Bite Pál Előd már jelentősebb előnyre (10 pont) tett szert Koch Péterrel szemben, a bronzérem várományosa a szlovák Oliver Brestovsky, akinek a másodikkal szemben is 12 pont a hátránya. A hármuk küzdelmébe gyakorlatilag más már nem szólhat bele, a negyedik helyezettnek ugyanis 92 pontja van, ami 36-tal több a harmadik helyezett pontszámánál is.

A lányok versenyét tegnap még Fehér Boróka biztosan uralta, de ma a helyzet alaposan megváltozott, a rossz napot kifogó Boróka (91 pont) visszaesett a harmadik helyre. Juhász Emília vezet (77 pont), második Fehér Szonja (79 pont).

A Balatoni Yacht Club rendezésében folytatódott az Optimist Nyílt Országos Bajnokság.
A korábbi, jól bevált koreográfia szerint kezdődött a harmadik versenynap is.
Korán – fél tízkor – vízreszállt a mezőny. A szél most is erőtlen volt, de némi halasztás után pályát raktak a rendezők.
A rajt idejére a hat–nyolc csomós szél frissült egy kissé, időnként elérte a tíz csomót. Mindkét csoport fegyelmezetten, elsőre elrajtolt, még egyéni visszahívó sem volt.

A folytatás azonban rosszul alakult. A szél nem sokáig tartott ki, már a cirkáló szakasz végére gyengült, mikor az első csoport hátszélre fordult, a szél már csak emlékeztetett korábbi önmagára, ráadásul északiasodott.A futam minkét csoport számára lement, a szélforduló nem igazán rendezte át a mezőnyt, igazságtalan hátrány senkit sem ért, így a futam értékelhetően befejeződött.
Halasztás után odébb próbálkozott a rendező, egy újabb kísérlet történt ugyan, de a rajtig sem jutott el a népes társaság. A mezőny elégedetlenségének adott hangot, amikor közösen kezdtek fütyülni.
Továbbiakban parti halasztást követően két hangjelzés kíséretében előkerültek a megfelelő lobogók: AP az A felett (Nem rajtolt futamok halasztva. A mai napon több futam nem lesz.)
Az amúgy az emlékezetesnek semmiképp sem nevezhető nap eredményeként a bajnokság legalább érvényes.

Optimist osztálytörténet 1948-2013

Laser ranglista verseny
Balatoni Yacht Club

Az első versenynapon, azaz augusztus 12-én kellett volna kezdődjön a magyar bajnokság előtti utolsó ranglista verseny, de az időjárás nem tette lehetővé. Szél hiányában még egy futam rendezésének kísérletére sem volt lehetőség. Egész napos parti halasztás után a rendező, Farkas Péter a másnapi folytatás mellett döntött.
Reggel egy órával korábban kezdett a társaság, aminek meg is lett az eredménye, a Standard és a Radial osztályok két, a 4.7-es mezőny egy futamot teljesített. Friss, 5–8 csomós szélben kezdődtek a futamok, a másodikban azonban fokozatosan csökkent, az első két rajtoló osztálynak még egy pályarövidítéssel meg lehetett menteni a futamát, a 4.7-esek azonban az első pályajel után megálltak, így azt kénytelen volt a rendező félbe szakítani. A szél kimúlt.
Rövid vízi várakozás után parti halasztás következett. A helyzet reménytelennek tűnt. Három óra elmúlt, mikor a Melges pályáról jó hír érkezett: ott, Füred alatt fújt a szél. Alsóörsön ugyan nyoma sem volt, de kiindultak a rendezők. Rövidesen leterjedt egy 4–5, majd egyre frissülő nyugati, igazi szél. Negyed órával később kezdődhetett a rajteljárás, és két újabb futamot sikerült befejezni.

A harmadik versenynap hajnalán másodfokú viharjelzés volt, esett az eső, és kinézett egy komolyabb zivatar is. Azonban az utóbbi elmaradt, sőt, teljesen leállt a szél. Az eső egy ideig kitartott, majd a tervezett rajt idejére abbamaradt. Parti halasztást rendelt el a versenyrendező. Tizenegy óra félé megmozdult a levegő, ezért kiment a mezőny. Déltájban már egy friss délkeleti szél fújt, rövidesen rajtolt a Standard, majd a Radial osztály, a 4.7-es mezőnynek viszont többszöri kísérlet során sem sikerült. Közben a két elrajtolt osztály megtett egy kört a pályán. A második cirkáló szakaszon vitorláztak, amikor a szél gyengült és elfordult. Őket rövidítés követően befuttatta a rendező, míg a 4.7-esek futamát el sem indította.

A díjkiosztóra négy órakor került sor a Balatoni Yacht Club telepén, az érmeket Hebling Zsolt, Alsóörs polgármestere adta át.

Versenyelőkészítő csapatunk múlt héten a Tisza-tónál edzett, majd részt vett a Nádas Kupán.
Ügyesen szerepeltek a fiatalok „idegen” vízen is. 🙂

Téglás Donát U10 zöld ezüst helyezés
Dóczi Bendegúz U13 zöld 6. helyezés

Hajrá Balatoni Yacht Club! 💪⛵️

MEGTELT!
Köszönjük a bizalmat!

Jövőre újra várunk Benneteket!

Balatoni Yacht Club csapata

Csőregh fivérek: Andris és Misi

A koronavírus miatti karantén nem kedvez az interjúkészítés műfajának, hiszen a riporter és az interjúalany a korlátozások miatt bajosan találkozhatnak.  Jelen esetben jó megoldásnak tűnt, hogy a riport elkészítését apukájukra bízzuk.

Nem vettük félvállról az interjúra vonatkozó felkérést. Időpontot egyeztettünk, nyugodt körülményeket teremtettünk, csinosba öltöztünk. A helyzet abszurd volt, mint a vírushelyzet maga, és tök esélytelennek tűnt, hogy ebből épkézláb interjú kerekedjen ki. Végül elkezdtünk vitorlázós fényképeket nézegetni, így viszont felelevenedtek történetek és emlékek.

Az első kép, ami szembe jött, Misit hozta lázba: – Ez volt az utolsó edzésünk Cadet-ban, mielőtt megszűnt az osztály. Jó nagy szél volt, és csak kimentünk egy jót veretni. Az egész 2016-os év szuper volt! Akkor kezdtem versenyezni, Szűcs Benedek volt a kormányosom és Major Gábor az edzőnk, mindketten sokat tanítottak, én meg mindent beleadtam, hogy jó mancsaft legyek. Az is lettem. Indultunk a CEC kupán, és a lengyel, cseh, meg a német verseny eredményét is belevéve a sorozatban a serdülők között 3. helyen végeztünk. Akkora kupát kaptam, nagyobb volt, mint én (– Olyan kicsi voltál, hogy a saját csapattársaid is a nyakukban vittek – fűzi hozzá Andris). Ok, minden esetre alig fértem be vele a lakásba! A német versenyre 12 órát utaztunk oda, és ugyanennyit vissza, kint egy tornateremben aludtunk matracokon, sokat fagyiztunk, strandoltunk, de futam nem volt… A magyar bajnokságot megnyertük serdülőben, összetettben 3-ok lettünk. Aztán jött az Eb, amit Tihanyban rendeztek, jó nagy nemzetközi mezőny jött össze. Legjobb futameredményünk 2. volt.

Andris nehezen bírja, ha csak Misiről van szó, így átveszi a szót: – Abban az évben én már Optimist-ben nyomtam, Litkey Zsolt volt az edzőm. Aztán 2017-ben kezdődött a Nádas Cup sorozat, azt imádtam. Fehér Borókával sokat meccseltünk, végül ő nyerte az egész éves versenysorozatot, én lettem a második, Misi a harmadik. Tök jó volt, hogy tudtam futamokat, sőt versenyeket nyerni. Misinek is jól ment, nagyon sokat fejlődtünk Zsolt keze alatt, és szívből imádtuk a vitorlázást. Közben már benne voltunk a ranglista versenysorozatban is, így a mezőnynek azt a részét is megismertük. Itt egy kép a 2017-es ranglista ünnepélyről, ahol az OP ranglista első tíz helyezettjén kívül minket is dobogóra hívtak, a Nádas Cup eredményünk miatt. Méltó lezárása volt az évnek.

Misi folytatja: – 2018-ban Monacoban volt egy klassz edzőtáborunk áprilisban, mert ott találtunk olyan klubot, akik a mi (budapesti francia suli) tavaszi szünetünk  alatt tartottak edzőtábort. Az egyik ottani fiú családjánál laktunk. Ezen a képen is mi hárman vagyunk, és talán látszik egy szuper-gazdag fickó szuperjachtja is… Az egyik edzővel különösen megbarátkoztunk, és megismerkedtünk a tengeri vitorlázással. Ezen kívül elég keserves szezonunk volt, nem voltunk magunkkal elégedettek. Ez a kép a Fertő tavon készült, nagy szeles futamból kiálltam, aztán amikor Andris jött be a vízről, de tömeg volt a sójánál, ő meg kormány nélkül elkezdett elsodródni, beúsztam segíteni.

Andris alig hallhatóan hálálkodik egy rövidet, és hozzáteszi: – Az év legjobb versenye számunkra a csapatbajnokság volt, amin a Szpari „A” csapata mögött másodikak lettünk. Mindketten ebben az ezüstérmes csapatban voltunk, és végre jól ment. Jó, mondjuk Misinek még abban az évben is volt Nádas Kupás fellépése, ahol abszolút második lett (– Az agárdi versenyt meg is nyertem, pedig erős szél volt – veti közbe az érintett), de a ranglista versenyeken ő is vergődött. Jellemző, hogy abban az évben 31. helyezett lettem a ranglistán, pedig biztos voltam benne, hogy jobb vagyok annál. Misi valahol ötvenedik körül tolongott a szürkeségben… Ekkor beszéltünk Bakóczy Robival, és a szezon után átjöttünk a Balatoni Yacht Clubba. Nehéz váltás volt, mert Tihanyban kb. a kikötőben nőttünk fel, olyan volt, mintha otthon lennénk. Az új klubból csak Fehér Borókát ismertük, még a Nádas Kupás időkből, örült nekünk és bíztatott. A legnagyobb bíztatást persze Robitól kaptam, aki azt mondta, hogy szerinte ki tudok jutni a következő évi Eb-re. Tök hihetetlen volt, mert ahhoz az első tízben kellett volna lenni, én meg bő húsz hellyel hátrébb dekkoltam, ráadásul az első válogatóversenyről, a Palamos-ról már le is maradtam. De Robi bízott bennem, és elhittem neki, hogy meg tudom csinálni.Tuti, hogy  Robi a világ legjobb edzője! A válogató versenyeken tényleg jól mentem, és úgy kerültem be az Eb-csapatba, hogy az utolsó, fűzfői válogató szélcsend miatt gyakorlatilag elmaradt. Így az előző évi pocsék ranglista szereplésem, és kettővel kevesebb válogatóversenyen való indulásom ellenére kijutottam az Eb-re, amit Franciaországban, Crozonban rendeztek. Mivel jól beszélek franciául, ez a verseny az eddigi legjobb vitorlázó élményem lett. Robi volt az egyik csapatvezető, az egész társasággal nagyon jól összeszoktunk. Hét magyar közül hatodik lettem, sőt, majdnem ötödik…. Nagy buli egy ekkora nemzetközi verseny, csomó barátom lett csomó országból. A monacoiak is jó fejek voltak velem, behívtak a csapatukba a közös fotózáson!

Misi ezen a ponton már nem bírta tovább, hogy Andris ünnepli magát és kibökte: – Amíg te ebéztél, én 7. lettem a BYC kupán, ami ranglista verseny! Az már milyen?

– Jó, de nem volt ott az Eb-csapat! – replikázik Andris.

– Na persze, de a vb-csapat ott volt, és meg is vertem meg közülük kettőt! – válaszol Misi.

Ez eléggé úgy hangzott, mint egy parázs vita kezdete, így egy elterelő kérdést tettem fel: – Melyik a kedvenc külföldi helyszínetek?

Andris gyorsabban kapcsol és rávágja: – Garda! Robi mutatott egy sziklát, arra felmásztunk, és én 13 méterről ugrottam a tóba. Misi többször is! Egyébként ott voltam az első külföldi versenyemen is 2017-ben, 95. lettem serdülőben. Azóta minden évben kimentünk a Garda Meetingre, de tavaly nyáron edzőtáborban is voltunk.

Misi Portoroz-t dicséri: – Az őszi közös edzőtáborok azért jók, mert együtt vagyunk a többiekkel, de nem akarjuk lenyomni a másikat. 2018-ban olyan dzsihád jött le egy perc alatt, hogy mindenki menekült a partra. Porzott a víz! A pontont, amire az edzők motorosat kötötték volna, elvitte a szél. De Portoroz-ban az is jó, hogy nem kell a világ végére utazni. A koperi versenyt is szeretem, ez a kép pont ott készült 2019 tavaszán. Ezen a képen is én vagyok, szeretek napszemüveget hordani versenyen!

Andris ezen a ponton megjegyzi, hogy semmi szín alatt nem hord napszemüveget, ő a shield-re esküszik.

Ez is alkalmas téma, hogy vetélkedés alapja legyen, így érkezik a következő kérdezés:  – Mik voltak a terveitek idénre, és mit változtatott meg a karantén?

Misi válaszol: – Én simán jól akartam menni. Tavaly huszadik lettem a ranglistán, most tízbe szeretnék bekerülni. A karantén arra jó, hogy minden nap edzünk itt a füredi telken, futunk és erősítünk, így már a nagy szeles versenyek sem jelenthetnek problémát. Kicsi vagyok, de erős, minden szélben nyerő. Azt, hogy komolyan veszem a szezont, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mi voltunk az első OP-sek, akik idén vízre szálltunk a Balatonon. Ezt a képet Robi csinálta azon az edzésen. Aztán jött a kényszerpihenő…

Andris: – A 13. helyen zártam a ranglistát, mert Eb után nem tudtam visszazökkenni a „hétköznapokba”. A fűzfői ranglista versenyen mentem legjobban, hetedik lettem. Év végén élveztem, hogy azokkal együtt hívtak ki a díjátadón, akikkel együtt voltam a válogatottban. Idén arra készültem, hogy a  válogatókon újra villantok, sőt, ugyanazt a bravúrt akartam megcsinálni, mint tavaly, ezért az első válogatót (Palamos) megint kihagytam. Több válogató viszont nem lett, mert jött a koronavírus. Várom, hogy beinduljon a szezon, mert szerintem ez lesz az utolsó évem Optimistben, ki szeretném élvezni! Sok a barátom a mezőnyben, és nagy kedvem van versenyezni is. Semmit nem szeretek jobban, mint vitorlázni!